A kaviárt libamellékként szolgálják a bárokban, hogy ösztönözzék az ivást
A kaviár szó a török khavyarból származik, először az 1591-ben megjelent angol nyelvű nyomtatásban. 250 millió évvel az őskori időkig, a tokhal a közép-keleti és kelet-európai diéta része volt az ember történelmének többségében.
Kaviár története
A kaviárt egyszer szigorúan jogdíjmentesen tartották fenn. Mégis meglepõ módon, Amerikában a tizenkilencedik század elején a kaviárt rutinszerűen szolgálják fel az ebédek szalonokban.
A sós íze ösztönözte a szomjúságot és a továbbfejlesztett értékesítést.
Abban az időben Amerika vizei bőségesek voltak a tokákkal, ami a német bevándorló Henry Schacht 1873-ban kihasználta az erejét, amikor üzleti exportáló kaviárt hozatott létre Európában a font kilencven dollár látszólagosan magas árához képest. Más vállalkozók hamarosan követik, és a XIX. Század végére az Egyesült Államok volt a világ legnagyobb kaviár exportőre.
A Caviar Boom
E kaviár boom alatt az Európába szállított betakarítás nagy részét ismét az Egyesült Államokba importálták, a leginkább áhított "orosz kaviár" néven. Az oroszországi folyók kaviárját mindig is prémiumnak tekintették. 1900-ban Pennsylvania állam kiadott egy jelentést, amely szerint az Európában értékesített orosz kaviár 90 százaléka ténylegesen az USA-ból származott.
Az 1900-as évek elején az amerikai kaviár-boom eredményeképpen a tokhal túlnyomóan túlhalászott a kihalásig.
A hirtelen hiány a kaviár árában vad ugrást okozott, azzal a céllal, hogy a legtöbb kaviárt, amelyet oroszként valóban importáltak Oroszországból. Az 1960-as évekig az árak annyira túlzottak voltak, hogy új hazai kaviárforrásokat kerestek.
A Romanoff Caviar Company (eredetileg 1859-ben alapították) a lazackölyök (vörös lazac kaviár), a lumpfish, és később 1982-ben, a fehér halak (aranyszemű kaviár) néven vált gazdaságosabb forrásokként, mint importált társaik.